Mindenki azzal foglalkozik, hogy ki lesz az új miniszterelnök. Mindenki pártállásának és önös érdekeinek megfelelően, remegő szájszéleit harapdálva lesi, hogy vajon ki lesz az új főnök. Nem mintha nem lenne mindegy..., és most nem arra közkeletű alapigazságra gondolok, hogy a kisember így is, úgy is szívni fog. Hanem arra, hogy miniszterelnök ide, program oda, a parlamentáris demokráciában, ahogy a neve is mutatja az országgyűlés a legfajsúlyosabb tényező. És az tele van töketlen idiótával. A Fidesz nem fog megszavazni semmit, juszt se, se az adóemelést se az adócsökkentést, semmit, amit az ellenségeik terjesztenek elő. A keményvonalas szocik maradnak az osztogatós metódusnál, a megélhetési szocik szintén, de ők nem az elvek mentén, hanem a saját jövőjükre gondolva. A liberálisok továbbra is fejetlen csirkeként szaladgálnak majd, a fórum meg elfoglalja magát az osztódással, majd az azt követő egyesüléssel. (A Fidesz klerikális oldalkocsijával nem foglalkozunk, ők csak egy ijesztő árnyék.)
Szóval minden marad a régiben, maradunk a lejtőn.