szuperapu

Időnként előbújik belőlem a matematika szakos, és ilyenkor újra és újra beletörődve fogadom el, hogy bizony kis világunk a számok mentén forog. Egyenletekkel minden leírható, talán a teremtő az érzelmeket is ezekkel írta le a kezdet kezdetén. Itt van például a Pi szám aminek ma van a világnapja. Az egy dolog, hogy már még az ismert 1 trillió helyiértékig nem találtak benne ismétlődést, de annyi mindenben benne van hogy az már ijesztő, a kör kerülete meg területe csak a jéghegy csúcsa. Ott van a gravitáció elméletben, az az atomi részecskék energiaelméletében és az elhalálozási statisztikák Gauss-féle normaeloszlási jellegében.
Szóval borzongjunk egy kicsit, és ma 3. hó 14-én, 15 óra 9 perc 26 másodperckor gondoljunk a Pi-re.
(Meg egy kicsit Albert Einsteinre, aki furcsa mód ezen a napon született.)

A szépség maga a múlandó hiábavalóság, ráadásul megítélése koronként és kultúránként változó. Persze vannak egyetemes és állandó szépségek, és ezek megőrzése minden embernek kiemelt feladata kellene hogy legyen.
A tigriseket én speciel ebbe a kategóriába sorolom.
És végtelenül elszomorít a WWF legutóbb napvilágot látott adata, miszerint a szabadon élő tigrisek száma 3500-ra fogyott.
Felzabáljuk magunk alól a földgolyót is...

Révész Sándor - férfiasnak nyugodt szívvel nem mondható - hangjai visszhangzanak a fülemben, amint a Piramis örökbecsű slágerét dalolja, miszerint: "Bárcsak volna két életem!"
Ugyanis most tudatosult bennem, hogy az év (számomra) legjelesebb két eseménye fedésbe került. Történetesen a Sziget fesztivál és az Olimpia. Idén, öt év után újra hetijegyet terveztem, és ezt a szándékomat az alakuló program is megtámogatta. Az olimpiai játékok idejére meg hagyományszerűen befészkelem magam a televízió elé és két hétig non-stop szurkolok. Élő egyenesben.
Most mit tegyek?!?
Vagy ez legyen életem legnagyobb problémája az elkövetkezőkben...