Na, akkor fussunk neki megint, és próbáljuk meg újra…
Azt, hogy miért szüneteltettem a naplóírást, csak hosszasan és barokkos bonyolultsággal tudnám elmagyarázni, egyszerűbb és mindenkinek kellemesebb, ha úgy folytatom, mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Sok minden.
Közben elvesztettem valamit, és talán újra megtaláltam valami mást, mindenesetre csak most láttam értelmét előbújni. (Persze különféle közösségi és alkalmi társulásokban, nyilvánosan is élvezhető eredménnyel, azért kopogtattam a klaviatúrát.)
Már ha hiányzott bárkinek is…