Így a tél vége felé nem árt némi plusz energia, amit a legmegfelelőbb gyümölcsös süti formájában magunkhoz vennünk. Ennek szelemében ma megint csavartam egyet a gasztronómiai hagyományokon, meg a rizslapon, és egy fura rétesféleséget sikerült összeütnöm.
Egy marék dióbelet megpirítottam majd a vékony hártyáját ledörgölve/fújkálva még egy kicsit melengettem egy teáskanálnyi cukor kíséretében, majd miután kihűlt durvára törtem. Három kisebb banánt kis citromlével meg egy villával péppé zúztam és hozzáadtam a diót, meg egy marék apróra vágott meggybefőttet, némi kandírozott citromhéjat, egy kanál mézet, egy kis fahéjat meg gyömbért. Meg végül állományjavító gyanánt egy kis zsemlemorzsát. Pont egy tucatnyi rizslapot tudtam megtölteni ezzel a töltelékkel, majd a tizenkét tekercset forró olajban hirtelen kisütöttem.
Kevésnek bizonyult.
Újabb energiaforrás után kell néznem...