szuperapu

Tudvalevő, hogy a gyerekek biológiai óráját nem lehet csak úgy, egyszerűen ide-oda tekergetni, mint ahogyan most azt tesszük a vekkerekkel a téli időszámítás miatt. Így most van egy plusz óránk amit nem az alvásra pazaroltunk.
Mit is csináljak?

Várható volt hogy nem nézhetik tétlenül az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok, hogy a Nagycsarnok szinte megközelíthetetlen lett. A csirkeláb utánpótlásának ellehetetlenítése nagyobb körültekintéssel persze jó kis megelőző csapás lehetett volna, de mint azt a mai napi események mutatják, alábecsültük az ellenfelet. Személy szerint nekem is surranó pályán kellett megközelítenem a munkahelyemet és hasonló óvatossággal kellett eljárnom a hazafelé vezető úton is. A Nyugdíjas Kommandó ugyanis alacsony létszámát gyors mozgásokkal, hangerővel, és némi unokai támogatással túlkompenzálva jelentős zavarokat okozott, amúgy is kaotikus fővárosunk életében. De az élet győzedelmeskedni látszik, és nevet rajtuk. A végső győzelem közel van!
És ez vicces.

Kisebbik tündérhercegnőm nagy lépést tett az egyedfejlődés rögös útján. Az alváshoz eddig elengedhetetlen segédeszközt, a cumit saját kezűleg a szemetesbe dobta, és most már a nélkül alszik. Hogy a nagylányságát még jobban kihangsúlyozzuk, a jövő héten lecseréljük a rácsos kiságyat egy gyerekágyra.
Aztán meg majd kiszökdös, és randalírozik a nővérével...

Nincs is szebb egy ilyen esős reggelen mint egy jó kis vasutas-sztrájk. Ráadásul finoman melengeti a lelkemet, hogy most értem is folyik a tiltakozás, merthogy az alig használt mellékvonalak megszüntetése, az nekem is rossz. Főleg nekem. Az hogy emiatt elküldenek jó pár mozdonyvezetőt az nem számít. Nem maguk miatt csinálják! Látszik ez azon is, hogy hozzácsapták a követeléshez a vágányok felújítását is. Úgyis csak ezen múlik. Meg az egész napos felfordulás, az egyébként is hatalmas szervezetlenség tetejébe.
Dolgozni kellene rendesen! Akkor a sztrájk is jobban látszana, mert így alig különbözik egy rendes (rendetlen) munkanapnál!