szuperapu

Na most van az, hogy sírni volna kedvem. Merthogy a káromkodás már nem segít. A kiállításom ugyanis csúszik egy héttel, a galéria technikai problémái miatt. Persze ami késik nem múlik, de megnyitó műsora ugrott (Barbinek Gabi barátom adott volna elő punk klaszikusokat, harsonán), és már egy csomó embert beetettem. Ha legalább már a múlt héten...
Ez van.
Gyász.

Meg volt a nyaralás. Egész jó volt. Persze kicsit csaltam, mert volt egy kis méretű televízió a földi sugárzású adókkal, és mobiltelefonon nyomtam a web'n'walk-ot, ami eléggé egyirányú és korlátozott, de azért internet. Az idő, az nem volt éppen kánikula, de így legalább csak mi voltunk a tóban, amíg a lányok szája teljesen át nem ment lilába. Volt még kocsmázás, hajókirándulás, múzeumlátogatás és vihar. Ma meg búcsúzóul kánikula.
De akkor is, legjobb itthon.
Igaz, hogy van egy kis napszúrásom, meg hasmenésem... De itthon még az is vidámság!