Az elmúlt időszakban sikerült kreativitásomat életem prioritást élvező területein kiélnem így nem szorultam a konyhai kotyvasztás periférikus és terápiás célú területeire. Csak amennyire a kiscsalád igényei megkívánták. De most a padlizsán szezon vége felé, engedve a közlési kényszernek, kénytelen vagyok leírni az általam kultivált padlizsánkrém receptjét, hátha más is bespájzolna belőle télire.
Szóval a padlizsánokat a maguk természetes valójukban (héjastul, egészben) forró sütőben puhára sütöm. Miután kihűltek kiforgatom őket a héjukból és kikapirgálom a magok nagy részét, ami marad, az marad, érdekesebb lesz tőle a cucc textúrája. Pépesítés után só, bors, fokhagymapor, cukor, kevés citromlé kerül bele, majd folyamatos és óvatos olajadagolás mellett krémesítem. És kész. Lehet rakni befőttesüvegbe, el. Vagy lehet enni. Parmezános-paradicsomos krékerre kenve, vagy ha nem vagyunk gasztrosznobok, akkor pirítóssal. Előételként, vagy tévézéshez.
Jóétvággyal.