szuperapu

A kishúgom azt mondta egyszer, hogy olyan retrós vagyok. Szerintem csak úgy maradtam. Merthogy öreg vagyok. Bár még emlékszem a gyermekkoromra, és még álmaim is vannak.
És a hentesnéni is azt mondta, hogy fiatal vagyok. Én meg mondtam neki, hogy viszonyítás kérdése, mert például voltam már fiatalabb is.

Egyre több az igazi művész a műteremben. Jönnek a nagyok, építik a tehenüket és rombolják a nimbuszukat. fe Lugossy például lenyúlta a tartalék hengereimet meg a lakkbenzinemet. Többen meg  elég slendrián módon állnak a projekthez. Én meg továbbra is maximalista vagyok, az a kicsike sváb vér dolgozik bennem rendesen, ezért hétfőn 1200-as vizes csiszolóvászonnal neki esek a tehénnek, majd felpolírozom.
Aztán terepen majd két nap alatt leamortizálódik...

Ma irány a bank, aztán kezdődik a papírgyűjtés.
De amíg megjön a hitel, addig is zajlik az élet, holnap például szerelik a válaszfalakat. Ha azok meglesznek már látszani fog a végeredmény. Vagyis a végeredmény váza.
Mert a vége messze van.
De legalábbis messzebb mint terveztük.

Alakul a projekt, sokasodnak a tehenek. Újabb öt művész látott neki a saját jószágának, és jó páran  kész tehenet produkáltak a múlt héten. Én is felvittem egy fél doboz lakkot, és ma talán az utolsó simításokat ejtem meg a drágaságon.
És bár jobb félni mint megijedni, semmi probléma nem történt a lakkozásnál. Nem mozdultak be a kontúrok, és a sárgulás is elhanyagolható. És remélhetőleg napfényben is csillogó és foltmentes látványt nyújt majd a tehén.

Ma a legfélelmetesebb dolog következik, amit a készülő tehenemmel tenni lehet.
Le fogom lakkozni.
Ha ezt elszúrom, akkor elszúrom az egészet.
Ezért félelmetes.
De azért lelakkozom.

Tegnap volt a névnapom.
Vettem egy Wan2-t (szinte minden hónapban veszek), meg némi seritalt és ünneplésképpen hihetetlen bölcsre ittam magam.  A harmadik doboz után például rájöttem, hogy miért nem lettem rocksztár:
Egyrészt rossz helyre születtem, másrészt lusta és tehetségtelen vagyok.
De képzőművésznek még jó lehetek.

Borongós, esős hosszú hétvége volt.
Az időjárás követte a hangulatunkat. Mert csak nem akar véget érni családunk pokoljárása. Bár kedvenc nagybátyám egész jól viseli második lábának elvesztését is, azért én nem tudtam felhőtlenül szórakozni morbid poénjain, bent a kórházban.
Pedig jó poénok voltak.