szuperapu

Kisebbik lányom ma megtette első bizonytalan lépéseit!!
(Bár semmit nem von le a tett nagyszerűségéből, azért meg kell jegyeznem, hogy inkább hasonlított a dolog Elvis színpadi produkciójára mint járásra.)

Tegnap megajándékoztak a csajok Frank Miller fantasztikus munkájának magyar kiadásával. Végre magyarul és végre egyben a Hard Goodbye! Le is daráltam azóta már háromszor, annak ellenére hogy nem egy könnyű darab. A hangulatomon sem javított. Sőt!
Tehát most  kemény vagyok, nagyon.
Megyek is a piacra szétcsapok a kommandózó nyugdíjasok között

Az unatkozó nyugdíjasok az éjszaka leple alatt egy imbuszkulccsal szétkapták a világot, és reggelre  persze rosszul rakták össze. Hogy ezt rosszindulatból vagy csak feledékenységből tették az a lényegen nem változtat, és végül is nem is feltünő hacsak azt a fiatal punk gyereket nem nézem aki a mellén nemzeti szín kokárdával (!) falngált ma a gödöllői flaszteren.
Persze egy imbuszkulccsal szétszedhető világban ne csodálkozzunk semmin.

Dobozban ami fontos...
Minekutána hihetetlen ütemben halad az építkezés elkezdtük becsomagolni az ingóságainkat. Első áldozatok a könyvek és folyóiratok, VHS és magnó kazetták lettek. Az utolsó dobozok leragasztása után persze tudatosult bennem a kulturális hiány és pánikba is estem. Egy kartondoboz áll közém és Stanislaw Lem Solárisa közé, és a Clash London Calling című fantasztikus albumát sem hallgathatom!

Kisebbik lányom a "Nem szabad!" hangsor hallatán sírni kezd!
Nehéz kamaszkora lesz...