szuperapu

Ma a lányaim földigilisztákat szaporítottak. Természetesen mechanikus úton. Ami azt jelenti hogy a kis szőke, kék szemű tündérhercegnők a kicsi kezeikkel széjjeltépkedtek egy szerencsétlen egyedet, így hozva létre belőle többet.
Nagyon jól szórakoztak.
És most már a giliszta sem magányos.

A nagylány reggel vadul kergetett egy csótányt barátkozási céllal, de nem jött össze a közelebbi kapcsolat, mert az ízeltlábú a jótékony sötétséget választotta a felfedezés örömei helyett. Így a kisasszony megint háziállat nélkül maradt.
Lehet hogy a kutyánk átmeneti pótlására előkeresem a csőgörényt.

Visszaköltöztek a fecskéink. De sajnos nekik is szembe kell nézniük a házfelújítás kellemetlenségeivel, mivel a régi fészkük a régi szerszámossal együtt a múlté lett. Bár ahogy néztem már szemrevételezték az új szerszámost, az új helyüket. Most ők is építkezhetnek.

Kézzelfogható közelségbe került a tavasz. Merthogy egy rozsdafarkú pár beköltözött az egykori hálószobába (ami a jövőben konyha lesz) a kibontott falon keresztül. Hiába magyaráztam nekik, hogy nem maradhatnak, nem zavartatták magukat. Így most újabb háziállataim vannak.

Vettem a gyermekeimnek egy háziállatot. Állítólag segíti a szocializációs előremenetelüket. Meg fejleszti a jellemüket. De korukat tekintve, kötve hiszem, hogy gondoskodni tudnának egy másik lényről (még ugyebár magukról sem), ezért valami igénytelen jószágot kellett kerítenem.
Vettem egy csőgörényt,
ha már a barkácsboltban jártam.