szuperapu

Akkor léptél az öregedés rögös útjára igazán, amikor elkezded mantrázni a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű nagysikerű népi rigmust. Hát szégyen, nem szégyen, időnként én is egy ilyen felütésű mondókával szoktam szemléltetni tündérszépségű utódaimnak, hogy milyen szerencsés korban tengetik a gyermekkorukat. Mondjuk az apjukkal szemben…
A mi időnkben egy nap egy mese volt és az is fekete-fehér, sőt hétfőn még az sem, nem volt számítógép, DVD lejátszó és Wii. A banán és a narancs karácsonyi ajándék volt, nem volt kukoricapehely, tejszelet és csirkesonka. Mindenkinek ugyanaz a hajlított lemez, vagy fröccsöntött műanyag játéka volt (amit éppen kapni lehetett), és a Gazdálkodj okosan és Rodolfó bűvészdoboza volt a csúcsjáték.
És mégis boldog gyerekkorunk volt. Nekünk is.

Biztos másnak is feltűnt, hogy egyre kevesebb az időnk. Mármint nem az, ami még életünkből hátravan, hanem az, amit a napi tevékenységeink során felhasználhatunk. Pedig még mindig 24 óra a nap, és pörgünk is ezerrel, kapkodunk, stimuláljuk magunkat és mégsem vagy mégis… Pedig rengeteg dolgon spórolunk meg hosszú perceket. Rengeteg gép segíti a munkánkat, mind a pénzszerzés, mind az otthoni robot során. Van mosógép, mosogatógép, takarítógép, számítógép, gépkocsi, a fűtéshez és meleg vízhez sem kell fát hasogatni, az ételeink zöme is félkész (kevesen sütnek kenyeret, köpülnek vajat, gyúrnak tésztát és a sonkaszalámit sem sokan állítják elő házilag), tehát nagyapáinkhoz képest rengeteg szabadidővel kellene rendelkeznünk…
Valahol szökik az idő!