Kisgyerekként elég hamar megtanultam olvasni, de az írás valahogy nem nagyon ment. Mármint a helyesírás. Hiába találtak ki a szüleim és az okításomra hivatott pedagógusok mindenféle kínzásokat egy fikarcnyit sem javultam e területen az évek során. Sőt! Elsős gimnazistaként azzal vívtam ki a magyartanárom figyelmét, hogy képes voltam egy szón belül akár 2-3 hibát is ejteni.
(Diszgráfia, mondja az okosabbik húgom.)
Még jó hogy sikerült sok gyakorlással, meg az automata helyesírásellenörzőkkel felküzdenem magamat egy elfogadható szintre. Már nem keverem zöngés mássalhangzókat a zöngétlen párjukkal, nem hagyom le a szavak utolsó betűjét, és az ékezetek is kikerülnek a magánhangzókra.
És most már itt is megjelenhet az írásom.