szuperapu

Holnap aztán tényleg indul az olimpia, bár én már két napja nézem, és jó ideje olvasgatom az olimpiai kalauzt, szóval nekem már egy ideje tart. Szorosabbra fűzöm az ismeretséget az olimpikonokkal, latolgatom az esélyeket. Négy évvel ezelőtt takaros kis táblázatba rendeztem az összes indulót és mellé írtam a általam várt eredményt majd a mellé az elértet, de idén idő hiányában ez csak fejben van most meg. Idén a cselgáncstól a '92-es éremesőt várom, a sportlövő Sidi Pétertől és az egyetlen magyar evezős egységtől végre érmet. Az öttusázóktól, és az ökölvívóktól legalább egy aranyat. A birkózók remélem idén is szállítanak egy meglepetésaranyat, meg jó pár remélt más színű érmet. A kajak-kenutól és a vívóktól nem várok mást csak a szokásosat, a csapatsportoktól és az úszóktól a csodát...
A nyolc arany nem elképzelhetetlen, de nem ez a lényeg. Mert én annak is örülnék ha Papp Krisztina 5000 méteren 15:10-en belül futna!

Ma az ebéd apropóján idegen területekre merészkedtem. Sushit rendeltem a neten!
A japán tekercseket már régen ki akartam próbálni, de lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb szemtanúja legyen annak, ahogyan az evőpálcikákkal bénázok, tehát kézenfekvő volt, hogy nem étteremben fogok próbálkozni. De érdekes módon, még az én minimál-kézügyességem is elég volt ahhoz hogy ne maradjak éhen, és a kollégám se feküdjön a röhögéstől. Maga a kaja nem volt rossz de nem hiszem, hogy rendszeres és fanatikus sushi fogyasztó válna belőlem. Persze lehet hogy máshol más variációkkal próbálkozva más lenne a hatás...
A másik újdonságértékű cselekedett pedig az volt, hogy az ebédért az abaqoos-ommal fizettem.