szuperapu

Szerdán megműtöttek.
Maga a műtét nem volt egy nagy kaland, a körítés viszont megviselt. A katéterezés is jó dolognak tűnt először, a végén viszont sírva könyörögtem, hogy vegyék ki. S bár az eltávolítás is olyan mintha egy szögesdrótot húztak volna ki a farkamból, mégsem az volt a legfájdalmasabb élményem.
Persze azért pozitív momentumokba is beleszaladtam. Mert ugye az hozzáállás kérdése. Az érzéstelenítés hatására várva például megnézhettem egy újszülött tisztogatását és méregetését. Jókat beszélgettem a személyzettel, és a szobatársaimmal. És a Magdi néni által prezentált gombapörkölt és füstölt sonka is nagyon pozitív volt.
Térdem állapota viszont rosszabb mint reméltük. Hosszas prucedúra vár rám, és a tudomány mai állása szerint földi pályafutásomat mű izülettel fogom befelyezni.

Új év új remények. Remélhetőleg ez az év jobb lesz mint az előző. Mert például a szilveszter sem sikerült valami jól. Otthon ültünk, és tévéztünk már amikor nem a kisebbik lányomat vigasztaltuk fogának növekedése felett érzett bánatában.
Sportot és főzőműsorokat néztünk végül, mert a szórakoztató műsorok nem töltötték be a hozzájuk fűzött reményeket, illetve mondjuk ki csapnivaló volt a felhozatal. Ráadásul elkaptam a kötőhártya-gyulladást is a kicsitől, így most már a szememen is látszik, hogy Vasas szurkoló vagyok.