Kis hazánkban a szobordöntögetés néphagyomány, kultúrmisszió, mifene. Most éppen a Szabadság téri, II. világháborús szovjet hősi emlékmű van soron. Megint. Merthogy sérti egyesek érzékenységét. Csak egy dolgot nem látnak a sértettség könnyeitől. Hogy ezt az emlékművet nem a győzelem/vereség, nem a kommunizmus eszménye, vagy a szovjet hatalom dicsőítésére emelték. Ez egy síremlék, azon fiatal srácoké akiket bedarált a történelem és egy hatalmi konfliktus okán távol szeretteiktől kellett meghalniuk. Van ilyen a Don kanyarnál is. Ott is ugyanolyan fiatal srácokra lehet emlékezni. Annak ellenére, hogy ők a fasizmus világméretű térnyerésén munkálkodtak, akarva-akaratlanul.
Szerintem hagyjuk békén őket a halálukban, ha már életükben nem adatott meg nekik a béke.