szuperapu

Számomra hihetetlen, hogy mit nem képesek elkövetni az emberek csak hogy kibújjanak a fizetési kötelezettségük alól. Most például a Fellegi művészúr ment le kutyába, de nagyon gusztustalan módon.
Az utolsó pillanat után talált meg minket, kitaláltunk neki egy költség és időtakarékos gyártási megoldást, sakkoztunk az ívkilövéssel, a papírral, a nyomdával. Minden smakkolt, tetszett neki az árajánlat és a késztermék is. Erre többszöri felszólítás után azzal állt elő, hogy azért nem fizet mert az A/2-es plakát szerinte nem ofszetnyomással készült, hanem lézerprint és/vagy színes fénymásolat...
Szerintem meg a Fellegi Balázs a fellépésein playback-el...

A nátha erősen gátolja a kreativitásom, pedig most halmozottan szükségem lenne rá. Mert persze nyakamon a határidők. De a légutaim elülső szakaszában feltoluló nyálkák úgy látszik rátelepedtek az agyamra...
Mint egy harmadosztályú sci-fi földöntúli, gonosz teremtményei.
Segítség!!!

Nem elég, hogy nyamvadt kis porhüvelyem elég döcögve működik (a térdem szana meg széjjel, és engem is utolért a takonykór), még a munkahelyemen is sikerült belefutnom egy orbitális hibába. Most már a lelkem is döcög.
Tartalomhoz a forma, vagy fordítva.

Ma egy civil szervezet választási kampányában sikerült eladnom a "nincsen szlogenünk" szlogent!
így akár még élvezetes is lehetne ez a meló, csak ne kéne a szórólapokkal kínlódnom.

Nyakig ülök a melóban. Egy saját szervezésű illetőleg szervezetlenségű fesztivál reklámanyagait gyártom szakadatlanul. Közben a Air Race-re gyakorló műrepülők zaját hallgatom, illetve hallom. Lassan már a saját fejemből...
Nem értem, miért nem lehet késő délután gyakorlatozni, amikor már nem zavarják a dolgozó embereket?!? Rájuk fogom uszítani a választásokra már egyébként is csatasorba állt Összevont Szemöldökű Nyugdíjasokat!

Na, végre valahára, hosszú idő után, újra olyan megbízást kaptam aminek értelmét is látom. Fellegi Balázs új zenekarának csinálok plakátot a zeneakadémiai koncertjükhöz. Nem egy könnyű menet, de azért élvezem. Egyrészt a jazz világa sosem állt tőlem messze, másrészt a művészekkel sokkal könnyebben zöld ágra tudok vergődni.

Tegnap a változatosság kedvéért teheneket rajzoltam. De ez most SzeptEmber Feszt, és ebből kifolyólag inkább ökrök, vagy mik. Szóval lassan már elalvás előtt is szarvasmarhákat számolok birkák helyett.

Tombol az uborkaszezon, én is tombolok.
Konkrétan a munkavégzés helyett, a munka hiányában, nyomom a GTA San Andreast. Ami a legendásan híres béketűrésemet és pacifizmusomat nézve minimum furcsa.
De jól esik néha eltévelyedni.

Persze ilyenkor csőstül jön a maszek megrendelés. Ilyenkor, amikor nincs időm semmire.
Kénytelen vagyok rangsorolni és szelektálni. A problémás megrendelőket ejtem. Például azt, amelyik leadott egy word doksit, egy excel táblázatot, meg közel száz papír képet egy honlaphoz, majd az árajánlatra reagálva ezt mondta:
- Hát elég sok ahhoz képest, hogy mindent mi adtunk hozzá!

Nagyon benne vagyok egy melóban. Most megy az agyalós-pöcsölős szakasz. Fárasztó, de ez a legszebb része az egésznek.
Mondhatnám úgy is, hogy aki nem foglalkozott még bezier-görbékkel, az még nem látta az élet napos oldalát!

Lezártam és átadtam minden folyamatban levő munkát, remélhetőleg a jövő héten nem fog senki sem zaklatni. És akkor gondolnom se kell a munkára. Talán egy kis böjt még jótékonyan is hathat rám most. Már nem is aggódom az elvonási tünetek miatt, sőt nagy-nagy bizakodással tekintek a számítógép-mentes jövő hétre.

A hétfő megint igazi hétfő volt!
Az új szerver indítása - újabb házi barkács, műkedvelő módra by Giraffe - megnyomta pulzusszámomat rendesen. Szinte az összes általam készített doksi megsérült, élen a most készülő egészségpénztári partnerkatalógus anyagaival. Még szerencse hogy volt egy nem oly régi biztonsági másolat, amiből szinte maradéktalanul visszanyerhettünk mindent.

Mostanság nemigen lelem örömömet abban amit a munkahelyemen munka címén csinálok. Persze kellő kreativitással a szarból is lehet várat építeni. Sőt! Ha jól csinálják akár még élvezetes is lehet. Akár.
De én most nagyon fáradtnak érzem magam.

Itt a tavasz!
És itt nem elsősorban az időjárásra gondolok. Inkább arra, hogy beindult a munka. Tavaszi kampányok, akciók, arculatváltások és ráncfelvarrások.
(A nők meg kezdik a fogyókúrát és a ruhatárátalakítást!)

A szerverünk továbbra sem akarja, hogy érdemi munkát végezzünk. Persze egy rendszergazda sokat lendítene a dolgon. Például lenne olyan fél évnél fiatalabb archív anyagunk amivel már lehetne valamit kezdeni. De nem. Marad a kistílű garasoskodó barkácsolás...

Kész.
Elszállt a szerver!
Talán a Kürt...
...

Most aztán már valami nagy szerencsének kell következnie...
Ennyi szívás után...

Ez az év továbbra sem akar beindulni!
A honlapom sem akar működni továbbra sem. Illetve most már sikerült meghegeszteni, és beindulhat az üzlet újra.

Az elmúlt hetekben sokat dolgoztam, és sokat tanultam.
Bár kézzel fogható eredménye azért lett ezen folyamatoknak, valahogy mégis az az érzésem hogy hiábavaló volt az egész. Vagy valami van, vagy csak a téli depresszió.
Rögvest befizetek egy kubai útra!

Rég jelentkeztem,
nyakamra hágtak a dolgok és nem igazán volt időm lejegyezni őket. De az év vége mifelénk már csak ilyen. De holnap talán már újra mesélhetek az élet nagy összefüggéseiről. És firkálok is mellé.

A pontos önmeghatározásom azért továbbra is marad:
Közhely-manipulátor

A hét első két napja arra volt jó, hogy újfent rájöjjek: totálisan hiábavaló dolgokkal foglalkozom. Sokkal nagyra törőbb dolgokkal van tele a fejem!

Valószínűleg ez év végén is elmondhatom majd, hogy ez volt életem eddigi legjobb éve, de most úgy érzem hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Túl sok mindent vállaltam be. Nagy rizikó, kis haszon.
És a lottón sem én nyertem meg a főnyereményt.

Újabb nagyszabású munka a láthatáron!
Ilyen még tényleg nem volt, nagy szabadság, nagy lehetőség, nagyon jó fej megrendelő. Remélhetőleg hosszú távú együttműködés.
Mostmáraztán...